Sötét Forrás

„A bűnösség látszata teszi a bűnöst” – hangzik el a szentencia vádlói-inkvizítori szájából. A műben egy tizenhetedik századi nagyszabású francia boszorkányper krónikáját olvashatjuk korabeli jegyzőkönyvek, levelek, vallomások és inkvizíciós kézikönyvek alapján. A történelem folyamán sűrűn ismétlődtek, bármikor ismétlődhetnek is olyan helyzetek, amelyekben boszorkányégetők, inkvizítorok kerekednek felül, és mesterkélt látszatokkal bűnösnek minősítenek vétlent. A pörben, amely a Sötét Forrás tárgya, egy papot szemel ki áldozatul a hatalom: hívei körében túlságosan is kedvelt ez a pap – valaha pásztorfiú –, s túlságosan is kedvelt a nők körében, miért ne kavarna hát körülötte vihart az a hatalom, amely hívők százait, ezreit akarja félelmes méretű, őrjöngésig fokozott hisztériába belerántani?

Elfogyott