Örvény

Ez a regény egy fiatalember eszmélése, egy végzetes, emésztő szerelem krónikája az ötvenes évek idejéből, és semmilyen más, a borús közelmúltat idéző szerelmi történethez nem hasonlít. Nem azért, mert a korszak, amelyet fölelevenít, nyers, kíméletlen, alakjai kétesek, titokzatosak, eseményeiben borzongató bűnök mélységei kísértenek, hanem mert elmesélője olyan nyelvi és képi erővel, ugyanakkor művészi tapintattal jeleníti meg a kor árnyait, az elkerülhetetlen bukás drámai képsorát, ami ezt a történetet páratlanná teszi. Ez a mű, amely távol alkotó közösségektől, a nyelv peremvidéki magányában keletkezett – a szerző közgazdász a messzi Máramarosszigeten – nagyon hiányzott irodalmunkból.