Isten után az első

1939 nyarán, Hamburgban, Joris Kuiper, egy kis ütött-kopott holland teherszállító, a Békecsillag tulajdonosa kétszázötven zsidó kivándorlót vesz a hajójára, hogy csekélyke fizetség fejében Uruguayba vigye őket. A szinte kivétel nélkül nőkből, gyerekekből és aggastyánokból álló „rakomány” útja igencsak baljósan kezdődik: a kikötőben a fajgyűlölettől elvakult csőcselék ócsárolja őket, a náci hatóságok pedig az utasok szeme láttára dobatják vízbe csomagjaikat… Többhetes hajóút végén megérkeznek Montevideóba, ahol újabb csapás éri a szerencsétleneket: útlevelükről kiderül, hogy egytől egyig durva hamisítvány, ezért egyiküket sem engedik be az országba. Kuipernek azonban eltökélt szándéka, hogy szabadságot ad zsidóinak, s nem juttatja őket vissza hóhéraik kezére. Önnön keresztyén hitére épít, amit megboldogult apjának a régi Bibliába írott üzenetében sűrűsödik össze: „…ha egyszer az Úr tudatja veled az Ő akaratát, akkor eszközt is ad ahhoz, hogy engedelmeskedj neki”.