A ​havannai kihallgatás

1961 ​áprilisában kubai emigránsok az amerikai titkosszolgálat szervezésében és támogatásával partra szálltak Kubában, hogy megdöntsék Fidel Castro forradalmi rendszerét. Az ellenforradalmi vállalkozás 72 óra alatt összeomlott, és a győzelem nyomán Castro a maga nemében egyedülálló válaszra szánta el magát: az elfogott főkolomposokat nyilvános „össznépi” tárgyaláson hallgatták ki, s a bírák és a vádlottak párbeszédeit a televízió „egyenesben” közvetítette. Enzensberger, aki költőnek indult, de az utóbbi évtizedben mindinkább a dokumentumirodalom maga teremtette formái felé fordult figyelmével, hosszabb időt töltött Kubában, és munkatársak segítségével összegyűjtötte a „havannai kihallgatás” teljes dokumentációs anyagát. Ebből az anyagból állította össze nehezen meghatározható műfajú művét, amely előadható ugyan színpadon is, mint például Peter Weiss vagy Hochhuth dokumentumdrámái, de mégsem egyszerűen dráma, még csak nem is hagyományos értelemben vett irodalom, hanem újfajta kísérlet irodalom és cselekvés, írás és hatás egységének visszahódítására; a változatlanul aktuális politikai problematikán kívül az írástudói felelősségérzetnek e formateremtő megnyilvánulása is aktualitást kölcsönöz Enzensberger könyvének.