Száraz ​morotva

Kötetünkben az 1986-ban elhunyt neves orosz író három kisregényét jelentetjük meg: a Kocká-t, amely abba a hatvanas évek derekán íródott önéletrajzi fogantatású, szabad asszociációs emlékezéssorozatba tartozik, amelyet a Kis vasajtó a falban, a Szentkút és a Gyógyír a feledésre fémjelez, Az alvó-t, amely – a fordítója szavaival élve – „a forradalmat követő egy-két év zavaros életű és perszer fejű odesszai ifjúságáról szól, tartózkodóbban, eltávolítóbban, szép részletekkel, de egy lépésről messzebbről, puhábban, elmosottabban, szenvtelenebbül, s mintha egy nagyobb lélegzetű mű része volna, és bárhol abbamaradhatna”, valamint a szerző életében megjelent utolsó prózai művét, a Száraz morotvá-t, amely méltán viselhetné a „családregény – két hangra” alcímet. Két idős ember – két unokafivér – bandukol Odessza legpatinásabb útján, és közben beszélget, emlékezik… Szavaik nyomán kibontakozik előttünk a Szinajszkij-nemzetség története, amely valójában a Katajev-nemzetségé.