Magyar ​középkor

Ez ​a kötet különböző helyeken – a budapesti és a kolozsvári egyetemen, a Történelmi, a Földrajzi és más társulatokban, az Erdélyi Múzeumban, az Emlékben stb. – különböző alkalmakkor, többnyire egy-egy emlékünnepen tartott előadásaimból van összeállítva. valamennyi azt igazolja, hogy mi, magyarok, nem ítélhetjük el a középkort, mert az hazánk történetének legdicsőségesebb kora. Benne nemcsak politikai és hadi tettekben voltak nagy és ragyogó sikereink, hanem a keresztény műveltség terén is. Ezért vettem be a könyvbe néhány fejezetet a műveltség történelméből is. Cikkeim nem függenek össze, de talán bevilágítják azt az egész utat, amelyben nemzetünk a középkorban haladt. Ezt az utat annyi sok zivatar, vihar és járáskelés után folytonosan javítgatnunk kell, de elhagynunk nem szabad, mert az vezet a nemzeti nagysághoz. Rajta talán lassabban járunk, de tovább érünk. Azért tehát:
“Zordon, de ragyogó lovagkor, kiégett
Piros északi fény: újra meggyujtalak,
Képzetem fáklyája újra meggyujt téged,
S lángodnál látszik a tündérkert újólag,
Melynek oly szép fája volt, s oly szép virága:
Vitézség cserfája, Szerelem rózsája!”

A szerző

1 készleten