Karácsonyi ​merénylet

Ezt ​a könyvet álnéven szerettem volna megjelentetni. Ez volt a maximális program. A minimális pedig az, hogy kiadják. Ehhez tehát egy bemutatkozó önéletrajz, amit egy elsőkönyvestől várnak, túlzásnak tűnik.
Minthogy azonban ez az az oldal, amelyet a legtöbben elolvasnak, szólnék itt az írás során szerzett tapasztalataimról.

Nagybátyám szerint lektűrt írtam.
Valóban azt is akartam írni, a siker azonban elkeserített.
Tanulság: a siker nem boldogít.

Az igazi szerelem egymás kerülésében teljesül be.
A jelen titkos ügynök-történetet egy ilyenfajta beteljesülés során írtam. Sajnos. Ezért nincs szó benne a szerelemről. Aki a szerelemről ír, vajon titkos ügynök-e?
Az irodalmat szeretem. De úgy látszik, annyira mégsem, hogy megkímélnénk egymást, egymástól.
Tanulság (1): viszonyom az irodalomhoz nem felel meg az igaz szerelem követelményének. És viszont.
Tanulság (2): az irodalom nem szerelmi kérdés.

1800 karácsonyán pokolgépes merényletet követnek el az Operába hajtó első konzul, Napóleon ellen. A részeg kocsis gyorsaságán múlt volna, hogy a pokolgép robbanása nem repítette vissza a köztársasági Franciaországot a királyságba? Vagy éppen mert Napóleon életben maradt, jön vissza az ancien régime?
Az izgalmas apokrif bűnügyi történet a merénylet felgöngyölítésével, a mögötte húzódó érdekellentétek bemutatásával egy hallatlanul izgalmas, sokszínű kor képét tárja fel. Jakobinusok és royalisták, rendőrségek és ellen rendőrségek, forradalmárok és lecsúszott ügynökök és mindenek előtt Fouché figurája rajzolódik ki az áll dokumentumok közzétételével.

1 készleten