Hód és a lábon járó őrület

A repülő széles ívben fordult egyet, majd zökkenőmentesen talajt fogott, s a dzsippel csaknem egy időben ért Banáékhoz. A nyomozók kiugráltak a kocsikból, s körülfogták az AN-2-est, amelynek motorja leállt, s a pilóta a földre ugrott. Kemény léptekkel az elhárítás főnökéhez ment, feltolta homlokára a szélvédő szemüveget, és kihúzta magát. – Ezredes elvtárs, Hód főhadnagy jelentem: az értékes szállítmánnyal megérkeztem. Köszönöm a fogadtatást! Bana örömében csaknem megölelte a beosztottját, aki vidáman visszaperdült a géphez, kinyitotta az ajtót és beszólt: – Hölgyeim és uraim, megérkeztünk. Tessék kiszállni! Blumenstock tűnt fel elsőnek az ajtóban, és a pilótára förmedt: – Hol az istenbe voltunk eddig? Akkor látta meg a géppisztolyos civileket. Halálfehér lett. És csak suttogni tudta: – Glaser, én megölöm magát!

2 készleten