Hazatérések

Az 1959-ben Nobel-díjjal kitüntetett Salvatore Quasimodo első verseiben sejtelmes, a próza nyelvén alig megfogalmazható hangulatok, egymásra rétegeződő, sokszorosan összetett érzések, emlékfoszlányok és vágyódások, a lélek belső tájaiba átolvadó világ énekeseként jelentkezett. A szorongató külvilág elől a szépség nagy műgonddal, ihletett erővel megépített kristályvilágába menekül. De még ez az önmagában zárkózó költészet is mennyi mindent tud elmondani az emberi lélekről, a tájról, a világról! Ám a háború riasztó élményei, a kor fenyegető kérdései többet követelnek a költőtől. És Quasimodo vállalja a küldetést: félelmes látomásaiban milliók gyásza és tiltakozása, az emberivé nemesülő világba, az emberbe vetett hitében milliók hite szólal meg izzó költői szenvedéllyel.