Fújt ​a szél

Kinek ​van igaza: a városi tülekedőnek vagy a diófái alá visszavonuló kertésznek? Megmarad-e a kamaszkorban felhabzsolt indiánkönyv olvasói élménye? Mi jobb: ha részegek vagy ha józanok vagyunk háború; idején? A Dallos Sándor hagyatékából válogatott tárcák, karcolatok és elbeszélések többsége létkérdéseink, életérzéseink apró, de nagyon fontos részleteivel foglalkozik. Az író nem old meg semmit, nem válaszol – csak meditál. Mégis: tűnődéseivel továbbgondolkozásra serkent bennünket, akár a frissen földhöz jutott paraszt, akár a városi szegény ember gondjain töpreng.
Legjobb írásai a két háború közti Budapestet tárják elénk, a koplaló várost, ahol hontalan csavargók, lakástalan házaspárok csatangolnak a körúton éjszakánként, ahol éhes kubikos kutyát etet, csontig soványodott ló ácsorog a mellékutcában, öregemberek verekszenek egy darab ócskavasért – a várost, amely a maga tragédiájával még jobban az író szívéhez nőtt a második világháborúban. Ehhez a lezüllesztett, kirabolt, imádnivaló Budapesthez köti Dallos Sándor saját ifjúságának emléke, az íróvá válás átéhezett, átnyomorgott évei, melyeknek egy szívfájdítóan szép epizódját olvashatjuk a kötet címadó, hosszab lélegzetű elbeszélésében, a Fújt a szél-ben.

Elfogyott