Erdős László

Erdős László életműve az emberi akarat, a festői tehetség és a szolidaritás közös eredménye. 1921-ben született Erdélyben, Spsibodakon. Mestere lett Mattis Teutsch János, Csíkszögödi Nagy Imre, Szőnyi István és az osztrák Josef Adam. Válogatott atléta volt, huszonöt évig versenyzett futóként, távgyaloglóként. 1963-ban súlyos agyműtéten esett át, de volt ereje művészetével, családja és a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár emberi közösségének segítségével átlendülni a veszélyzónán, festőként visszakerülni az életbe. Azóta ötven önálló kiállítása nyílt meg az ország minden tájegységén, alkotásait bemutatták és őrzik köz- és magángyűjteményekben itthon, továbbá az NDK, NSZK, USA, román, csehszlovák, osztrák, svájci, lengyel, jugoszláv múzeumokban. Bár jelentősek mezei virágokról, pipacsokról, rózsákról, napraforgókról festett csendéletei, – igazán maradandót a tájak festői értelmezésében ért el, hiszen vizuális nyelven örökítette meg és minősítette egyben Erdély, Göcsej hegyeit, dombjait, a Balatont és a Dunakanyart. Önálló képi törvényekkel – őrzött, megküzdött és növelt derűvel.

1 készleten