Dunkerque homokja
299 Ft
Rose-Miller harminchat órán át késleltette a németek előnyomulását (a parancs úgy szólt, hogy engedély nélkül nem vonulhat vissza), míg Gartlan dandártábornok ismét föl nem hívta: „Meddig jutottak a fritzek?” – kérdezte. „Ó, már itt vannak, uram, itt az udvarban.” – jelentette Rose-Miller, aki addigra mentőkocsikká átalakított páncélozott kocsijain elszállíttatta sebesültjeit. „És mi a fenét csinálnak ott?” „Épp a tetőt lövik szét a fejem fölött, uram.” „Azt hiszem, legfőbb ideje, hogy visszavonuljon.” – dörmögte Gartlan. Rose-Miller villámgyorsan cselekedett. Kétrét görnyedve, szempillantás alatt kirohant a füstbe borult utcára. Az egyik német harckocsi észrevette, s azonnal feléje csörtetett; erre Rose-Miller habozás nélkül fejest ugrott a csatorna vizébe, ahonnét fél mérföldnyivel odébb moszattal borított, buborékokat fújó Neptunként bukkant elő. Igen elégedett volt, hogy sikerült kilőnie Rommel huszonegy harckocsiját – jóllehet a németek délután mégis átkeltek a La Bassée-csatornán –, és a szántóföldeken át vette útját. Amint éppen kievickélt az egyik árokból, egyenesen segédtisztje, Peter Hunt karjai közé futott. Hunt, aki előrelátóan egy kimustrált teherautóval sietett a hadtáptól parancsnoka elé, pléhpofával tárta ki a tragacs ajtaját: „A kocsija előállt, uram.”
1 készleten
könyv közepén hullámosak a papírok
Vélemény írásához lépj be előbb.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.