Az ​első magyar költőhöz

Borges ​utánozhatatlan író (és mégis, kevesen voltak az övéhez mérhető hatással a XX. század irodalmára): őt olvasva az ember mindig új és meghökkentő nézőpontból szembesül a létezés olyan nagy kérdéseivel, mint a valóság mibenléte és álomszerűsége; a végtelenség, az időfolyam és a „szépséges világegyetem” megragadásának örök álma; a véletlen szerepe; a megismerés és egyáltalán a gondolkodás célja és működése… Meg az „én” gyönyöre – a bölcseleti problémák mögött mindig ott van az emberi lélek rejtelme és az emberi szív dobbanásának üteme is: mint a tangóban! Mert Borges ízig-vérig argentin marad, miközben belakja műveivel az egész világot és történelmet. Válogatásunkban Borges minden nagy műve szerepel: elbeszéléseinek, esszéinek és költeményeinek is a legjava; köztük olyan írások, amelyek korábban magyarul sohasem jelentek meg.

Jorge Luis Borge (1899-1986) argentin költő, elbeszélő, esszéíró, filozófus. Teljes neve Jorge Francisco Isidoro Luis Borges Acevedo. Már teljesen megvakult, és életműve jelentős részét megírta, amikor 1961-ben végre a világ is megismerte a művészetét. Akkor kapta meg (Samuel Beckett-tel együtt) a Formentor-díjat, s rá egy évre megjelent az első angol nyelvű kötete.

Magyarul, több kisebb kötet után, az Európa adta ki először életműve jelentős részét egy ötkötetes sorozatban, az író születésének 100. évfordulójára.

„Valósággal megőrültem érte. Éjszakákon át olvastam az írásait a barátaimnak. Azonnal magamra ismertem benne. Szerelem volt első látásra.” (Umberto Eco)

Válogatta és szerkesztette Scholz László

Elfogyott