Az ​elcserélt fejek / Halál Velencében

Századunk ​egyik legnagyobb írójának két elbeszélését kapja az olvasó e kötetben. Az elcserélt fejek indus legenda, pontosabban ennek – Szabó Ede találó jelzőjével – „fennkölten komolytalan” átköltése. A keleti misztika színeivel játszó szerelmi történet – a fehér civilizáció ridegebb nyelvén – a párkeresés keserveiről vall. A szépséges Szitát hozzáadják az okos fejű és szép szavú Sridámanhoz, de ő vonzódik az erős testű Nandához is. Ebből aztán véres és csodás bonyodalmak származnak. Az egyszerre banális és mélységes mély, komoly és ironikusan komolyodó, mosolykeltő és tragikus végű elbeszélést az ösztönök és indulatok párás melege lengi át. A Halál Velencében – a kötet másik darabja – viszont hűvös és európai. Legalábbis ez jellemzi Gustav Aschenbachot, a köztiszteletben álló porosz írót, aki egy dolgos és fegyelmezett életen át alkot klasszicista műveket a mértéktartás, az erkölcs és a szépség dicséretére, s akin elfojtott ösztönvilága bosszút áll, ferdült, beteges vágyak szolgájává alacsonyítva őt. A tudat ellenőrzése alól kitörő ösztönök végül a halálba vezetik Aschenbachot.