A Mennyei Birodalom

Párizs ​sokarcú, bonyolult város. Könnyen eltévedne benne, aki térkép nélkül próbálna megtalálni egy bizonyos csöndes kisvendéglőt, a Mennyei Birodalmat, ahol „görög ételeket” ajánl egy kopott táblácska, vagy az Aranyhab Sörözőt keresné, ahol délután a Morani-trió játszik, s a Miramar mozit, ahol színes szuperprodukciókat adnak szerelmesekről szerelmeseknek. Pedig csak a Montparnasse-ra kell eltalálni, és akkor megvan a napi program! De nehogy hétfőn akarjon valaki „görög ételeket” enni, mert hétfőn a Mennyei Birodalomban szigorúan „zártkörű irodalmi megbeszélések” folynak. Megvitatják egy pohár bor mellett Ducas úr, a régiségkereskedő, remekmívű esszéjét, Lethuit kisasszony ódáját avagy Stéphane Morani bizalmas vallomásait, amelyekkel évek hosszú során át füzeteket rótt tele. Ez a napló abban különbözik sok más naplótól, hogy írója ebben nem az igazat írta, hanem azt, amit igaznak szeretett volna látni. Amíg csak magamagát „bolondította” a naplóval, addig nem volt semmi baj, a baj akkor kezdődött, amikor beavatta a titokba lelki barátnőjét, az ázott veréb külsejű, de finom lelkű Martine-t.

Elfogyott