A jobbik élet

Egy ​Trieszttől nem messze fekvő isztriai falucska, Radovnai nehéz történelmének közel évszázadot felölelő krónikája ez az európai sikerűvé lett regény. Egy félig horvát, félig olasz keveréknép, egy kis közösség mindennapjait, sajátos törvények és hagyományok meghatározta világát mutaja be a krónikás: az isztriai születésű fiatal olasz író. Hű és tiszta mű ez. Hitelét csak növeli a tény, hogy országhatárok szerint elveszett szűkebb hazájáról ír Fulvio Tomizza, egy mostoha sorsú népcsoprt vergődéséről, nacionalista indulatokról, a népi eredethez való hűségről, az asszimilálódás és beolvadás kérdéséről, voltaképpen nemzetiségi kérdésről, s nagy türelemmel, szeretettel teszi ezt. A falu öreg sekrestyése, Martin Grusich mondja el a maga élettörténetét, vele együtt a falucskáé. Egymást követő, idegenből küldött plébánosokról beszél, akik hol erőszakkal, hol jóindulattal kísérlik meg, hogy megszüntessék az isztriai olaszok és horvátok közt évszázadok folyamán támadt – és támasztott – ellentéteket, feszültségeket. A történet voltaképpen szomorú, hiszen egy szinte nevesincs – csak történelmi fordulókat követően meg történelmi osztozkodások során föl-fölfedezett – falucska lassú elhalásán búsul egy öreg sekrestyés. Mégis fölemelő és biztató a történet, mert Radovaniban elcsitulnak az ellenséges érzések, parasztjai közös gond és szegénység fordítja az anyanyelvről függetlenül keresett boldogulás felé. Szép fürdőhelyek tengerparti gyöngyfüzére jut a magyar olvasó eszébe is, ha azt hallja: Isztria. A félsziget sziklás, köves tájaira, gyöngén termő, mostoha földjére viszi el viszont Tomizza krónikája, mely a maga művészi igényességével – remek portréival, konfliktusok kitűnően éreztetett feszültségeivel – és szikár valóságábrázolásával a nemzetiségi megbékélés társadalmi és politikai kérdések egyik szép mai vizsgálata is. Nem utolsósorban azért fordították le máris több

1 készleten