A ​bűvös bolt

Egy ​kis cseléd meg egy urasági kertész – később szatócs – negyedik gyermekeként látta meg Herbert George Wells 1866-ban Bromley kormos napvilgát. Tizennégy éves kortól volt posztókereskedő-inas, gyógyszerésztanonc, segédtanító, Huxley professzor lelkes biológus-hallgatója a londoni egyetemen, bukott fizika-geológia szakos diák, fábiánus- és szocialista-szimpatizáns, vese- és tüdőbajos nagybeteg, tanár – majd huszonhét esztendősen végleg kikötött az írásnál.
Több, mint félévszázados írói munkássága során tömérdek műfajjal kísérletezett, ő maga legszívesebben „tudományos” szerzőnek tartotta magát, kritikusai Dickenshez és Jules Verne-hez mérték, az utókor elsősorban mint a tudományos-fantasztikus irodalom atyját tiszteli. elbeszéléseinek nagy része fantasztikus-utópisztikus; de van Wellsnek más írói arca is. A sokat próbált, sok nélkülözés, megaláztatás közt íróvá – és jómódú polgárrá – lett Wells életének nagy réme az elszegényedés, a társadalmi süllyedés, a nehezen megszerzett létbiztonság elvesztése. Ez a szorongás fantasztikus novelláiban is fel-felbukkan, de ebből született Wellsnek néhány szinte dickensi figurája is.
Kötetünk huszonegy elbeszélése méltán reprezentálja a közelmúltnak ezt az érdekes íróegyéniségét; a tudományos-fantasztikus irodalom egyik nagy előfutárától, Az időgép-től a kispolgár éles rajzain át Wells humoros novelláiig.